1944, dec. 20

Jackson százados a személyes dolgai között kotorászva egy nagy kupac iratot talált régebbi dátumokkal. Ahogy belelapozott látta hogy egy részük jelentés, egy másik része pedig felesleges vagy  lejárt irat. "A jelentéseket be kéne adnom a parancsnoknak, de mire ezt szétválogatom kinő a szakállam..." Gondolta magában, majd eszébe jutott egy ötlet. Megfogta az egész köteg papírt és gyorsan elindult az irodák felé. Sorban nézte az ajtókat, majd az egyiken kis kopogás után benyitott a könyökével, mivel két kézzel fogta a papírokat, amik már majdnem szétcsúsztak.

-Miss Taylor!  -Mosolygott a fiatal titkárnőre. - Lenne egy óriási kérésem. Szóval ezt a néhány kis lapot szétválogatná nekem aszerint hogy öööhm, melyik jelentés és melyik felesleges firkálmány? Nem kell határidőre, csak szóljon ha kész. -Mosolygott majd Taylor asztalára tette a nagy kupac iratot.

-De százados... Ez nem a maga dolga lenne? -Kérdezett vissza a nő miközben a bögréjéből kortyolgatott. Kathleen Heloise Taylor magas, szőke lány, a haját összefogva hordja. Amilyen eltökélt az élet útján, ezekkel ellentétben ugyanolyan mértékben visszahúzódó és fura természetű. Nem szereti a tömeget, többnyire az asztalánál ücsörög. Mivel neki nem kell részt vennie a kint tomboló légiharokban, aggódik az ővéiért. Dilemmája viszont, hogy ami az íróasztal és annak a területe, csak ő érhet hozzá, ő rendezheti át és ő takaríthatja, de még akkor is árgus szemekkel figyeli a takarítókat. Már fiatalon káros fanatikusa a koffeinnek, nem telik el úgy pillanat, hogy ne lenne egy bögre kávé a kezében. Folyékonyan beszél németül és franciául.

-De, azt hiszem lehetne az enyém is, viszont önök mindig készségesen segítenek nekünk, és hát mint titkárnő, azt  hiszem megkérhetem önt arra hogy ezt most csinálja meg helyettem. Egyébként meg ha holnap meghalok a bevetésen, kidobhatja az egészet!

-Hát jó... Majd szakítok rá időt százados. -Mondta egykedvűen a titkárnő, a papírokra nézve.

-Köszönöm Miss Taylor -Biccentett a százados, majd csendben kisétált. "Ezzel is megvolnánk" Gondolta magában a folyosón sétálva. Elég sokan tolongtak, volt aki írógépet, volt aki egy nagy kupac iratot vitt, és olyan is aki csak kiabálva keresett valakit. "Hamarosan karácsony, venni kéne valamit esetleg...   Mondjuk nem vehetek ajándékot az egész bázisnak.  Van akinek tartozom is ajándékkal, meg megérdemli.  Mondjuk kéne a gép személyzetének, meg... Na mindegy, még ráérek."  Gondolkodott tovább, majd elindult vissza a hálótermekbe készülődni a holnapi bevetésre. Összepakolta a szükséges dolgokat, ami nem volt túl sok: Mentőmellény, ejtőernyő, kávé, néhány szendvics és úgy gondolta egy kamerát is bepakol. A felszerelés nagy része a gépben volt. Miután elpakolt némi irogatás után elment mosakodni, majd aludni.

 Másnap kora reggel már szinte mindenki elkészült, a repképes gépeket előkészítették a bevetésre és az eligazítást is elkezdték.

-Nos, uraim... A célpontunk egy Kölnhöz közeli repülőgépgyár -Mondta  a pilótáknak Harriman ezredes, miközben egy pálcával a térképet kopogtatta. - Ezen az útvonalon fognak repülni, és itt vissza. - Húzta végig a térképen a pálcáját a kiadott útvonalon, majd még egy kis beszéd után sok szerencsét kívánt a pilótáknak és elküldte őket, hogy várjanak a felszállási parancsig. Mindenki sietve kiment a teremből, és a felszállópályára vitte a felszerelést.

-Azt hiszem, elrontottam a gyomrom a reggeli tükörtojással és sonkával.... -Panaszkodott Laurie, az egyik törzslövész, megtörve a várakozás csendjét.

-Pedig én szóltam hogy ne egyél olyan gyorsan. -Felelt neki Stover hadnagy. - Még szerencse hogy van a gépen WC. -Tette hozzá egykedvűen, miközben a személyzet beszállt a gépbe. Erre is most jön rá a hasfájás. A személyzet összes tagja beszállt a gépbe, Jackson és Stover pedig a felszálláshoz készülődtek. Bekapcsolták a felszálláshoz szükséges áramköröket, ellenőrizték a műszereket, és hasonló rutinos dolgokat intéztek. Egyenként beindították a négy darab 1200 LE-s Wright Cyclone 9 hengeres csillagmotorokat, amik hangos pöfögéssel, és recsegéssel fekete füstöt okádva elkapták a fordulatot és zajosan jártak. A két pilóta hátradőlt az ülésében és az oldalra húzott ablakon kinézve figyelte a felszállási parancsot. Kis időn belül a földi személyzet egy tagja zöld jelzőfényt lőtt ki egy rakétapisztolyból, ami a felszállás engedélyezését jelentette. A bombázó főfutói elől elrántották az azt kitámasztó féktuskókat, a százados pedig jobb kezével megragadta a gázkart és lassan előretolta. A gép lassan elkezdett gurulni a kifutópályán majd egyre nőtt a sebessége. Az orra felemelkedett, majd a futói is egy kicsit, de finoman  visszaesett a betonra. Mikor másodszorra kezdett el emelkedni, nem csúszott vissza hanem az aerodinamika és a nagy teljesítményű motorok a levegőbe segítették. Mikor már elég magasan voltak, Stover hadnagy behúzta a futókat, és egyik kezét ő is a gázkarra helyezte.

-Akkor repüljünk. -Mondta a hadnagy mikor a százados egyenesbe rakta a gépet és utazósebességgel repült. Mikor egy idő után a teljes kötelék összeállt, a gépen bekapcsolták a robotpilótát és elengedték a botkormányt. A hadnagy elővett egy termosz meleg teát és belekortyolt.

-Nézd mit hoztam! -Mutatta büszkén a kameráját Robert. - Úgy döntöttem kicsit filmezek míg oda nem érünk. - Tette hozzá, majd bekapcsolta a szerkezetet és filmre vette a hatalmas köteléket.