Aranysas – 1. fejezet

1944, dec. 10, Budapest, kb. 8500 m

 

- Német vadászok 11 óránál! Messerschmitt 109, Focke-Wulf! - Kiáltotta a barna légzőmaszk mögül Stover hadnagy. December tizedikén, a "Lucky Echo" nevet viselő B-17-es repülő erőd és legénysége épp budapesti, irányítóközpontok bombázásán járt. Amint kinézett bármelyikük az ablakon borzasztó nagy bombázókötelék látványa tárult a szemük elé. És persze a rájuk vadászó németek.
- Látom őket... A "Mighty Lady"-t nézte ki a bal alsó. - Válaszolta a kimerült és ideges Jackson százados, a gép kapitánya. Általában nyugodt és megfontolt volt, de valószínűleg mindenkiben nyugtalanságot kelt amint látja hogy darabokra tépik a társai gépét, vagy hogy egy gépből hatalmas lángoló roncs válik. Robert Jackson barátságos ember volt és könnyen is barátkozott. Kékes szemei és világosbarna haja volt. A repülés volt a legkedvesebb hobbija annak idején, így került a AAF-hoz. Viszont már nem volt olyan mosolygós mint régen. Tudta hogy egy bombázás során több száz embert is megölnek ahogy kinyitják a bombakamrát, és rengeteg társát is elveszti egy-egy "sétarepülésen" Most éppen erős csattanásokat érzett vastag, páncélozott ülése alján. Ismét eltalálták, és úgy gondolta jobb ha nem gondol bele mi történt volna ha nincs páncél.
- Nehezen látom a célt! Kis türelem... - Mondta Sam, a bombázótiszt a gép orrából. Neki is jó volt a humorérzéke, és tökéletesen végezte munkáját. Éppen azt nézte mikor érnek a célpont fölé, közben pedig idegesen markolászta a bombakamrát nyitó gombot. A szeme sarkából látta amint egyenesen rájuk készül támadni egy Messer, erre hirtelen otthagyta a szerkezetet, megmarkolta a golyószórót és belelőtt egy sorozatot az oldalába. Mikor leszállt róluk a borostás férfi ismét a célon tartotta a szemét. Eközben George a jobb oldalsó törzslövész tárat cserélt és a fürge német gépek szárnyát vette célba. Meghúzta a ravaszt, és szemmel láthatóan többször is átlőtte a gép bal szárnyát. Elkaptam! Mondta büszkén a fiatal, vidám lövész, miközben lábával arrébkotorta a rengeteg töltényhüvelyt.
- Szép volt öcsi! -Szólt neki hátra a melette figyelő lövész, Roy Laurie. Jackson és barátja Jack Stover pedig egyenesben tartották a gépet, belerepülve a légvédelmi ágyúk tüzébe, még akkor is ha ösztöneik és minden idegszáluk azt üvöltötte hogy: FORDULJ VISSZA!
- Mi a helyzet? - kérdezte a százados a botkormányt markolva.
- Mindjárt ott vagyunk... - Felelte Sam.

 

***

 

- Verdammt noch mal! - Káromkodott egy német pilóta, miközben egy kilencven fokos zuhanásból húzta fel gépét, hogy lerázzon egy Mustangot. A nagy nyomás hatására a gyomrát a gerincéhez tapadva érezte, a szemei pedig a gödreikbe préselődtek. Gyorsan összeszedte magát és nagy ívben balra fordult. Az amerikai elég makacs volt, és a háború egyik leggyorsabb gépével a P-51 Mustang-al a nyomában volt. A német felmérte a helyzetet, és tudta hogyha hősködni próbálna, csak hősi halott lenne belőle, ezért úgy döntött inkább megpróbálja lerázni. Kb. 20 méterre voltak egymástól, amíg pedig a Mustang próbálta őt bemérni, ő jobbra balra rángatta a gépét. Az amerikai meghúzta az elsütőbillentyűt és golyózápor zúdult a Messerschmittre, ami gázt adott. Az amerikai követte a példáját,és csaknem teljes erővel lendült a "Fritz" után. Mikor elég messze voltak egymástól a Messer' pilótája előrebukott hogy az ellenség hasa alá kerüljön, nem túl feltűnően de engedett a sebességből, így az amerikai 600km/h-ás sebességgel elhúzott felette, míg ő lent "csak" 300-al hajtotta gépét. A nagy sebességű Mustang már sokkal előrébb járt mikor észrevette hogy mögé került a német. Persze mikor a P-51 elhúzott a hadnagy felett, -mert hadnagy volt az illető- a tiszt nem habozott, és néhány másodperccel később ismét felgyorsított így immár az amerikai mögött volt. Nem adott neki több lehetőséget: Meghúzta a Messer' 109-es elsütőbillentyűjét, és a szinkronizált gépágyúk széttépték az amerikai vezérsíkjait, majd az oldalát. A gép orrára bukott és eltűnt Hamburg sűrű felhőiben. Ennek a remek német pilótának a neve Peter Leichmann. A fiatal, mindössze 20 éves németnek eddig kevés repülése volt, igazából nem is szereti. A szabályokkal nincs jó barátságban, legfőbb vágya pedig, hogy véget érjen a háború. Mindezek ellenére már hadnagyi rangban repül, mivel fel tudja mérni a helyzet veszélyének nagyságát és mindig hidegvérrel cselekszik. 

- Földi Sas jelentkezik! Kicsináltam a jenkit százados, most a bombázókra koncentrálok! - Mondta a rádióba a hadnagy majd kikapcsolta azt. (Földi Sas: ez volt a fedőneve.) Hogy ki is az a német százados akinek egy röpke kis jelentést tett? Tina Grossendorf. Akármilyen meglepő a százados egy 25 éves nő. Határozott és fegyelmezett katona, aki nem riad meg attól, hogy hangoztassa véleményét. Legtöbbször gondolkodás nélkül beleveti magát a harcba vagy fejjel nekimegy a falnak. Hirtelen haragú és gyakran nem tudja, hol a határ. A többi társától eltérően nem érdekli a szabályzat és mindent a saját módján szeret megcsinálni. Ilyenkor jön a "rögtönzés"... Lobbanékony természete azonban legalább annyi baj forrása volt, mint ahányszor kihúzta a csávából. Kegyetlenségéről is ismert volt, védtelen, vadászgépből kiugrott ejőernyősökre is lőtt, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Most épp egy bombázó nyitott lövészállásába lőtt, megölve ezzel két lövészt.
- Echo, magáé a Lucky Echo! Ne hagyja hogy a nevét viseljék azok a jenki kutyák! -Mondta a rádióba egy pilótatársának, majd egy éles jobb fordulóval a vadászok ellen fordult. Eközben a Meteor kegyetlenül lőtte a Repülő Erőd szárnyait. Lehet hogy meglepő, de Echo hadnagy (!) valódi neve Leona Roedel. Egy 23 éves német nő. A Meteor a gépének a neve. A német légiflotta fiatal tisztje komoly, megfontolt és szabálytisztelő személyiség, aki nem szereti a felesleges, őrült kockázatokat. Igazi neve helyett inkább a fedőnevét használja, mivel utálja, ha másoknak előítéletei vannak vele szemben csak azért, mert nő. Kemény, bátor és óvatos pilóta. Egykor a szárazföldi hadseregben szolgált. Hadnagy, majd később főhadnagy. (Ebben a történeben mi még csak hadnagyként ismerhetjük.) Mint barátnője Tina ő is utálja a szövetségeseket, és azokat a szövetségeseket akik nem hajlandóak beszélni erőszeretettel kínozza elég kreatív módokon. A németekről elég lesz ennyi, térjünk vissza Jackson csapatához és az amerikaiakhoz...

 

- Bukj le! -Kiáltotta Jackson százados mikor meglátott egy terepszínű német vadászgépet a bombázó előtt. Lehajtották a fejüket, és a Luftwaffe gépe egy gyors sorozatot eresztett beléjük majd eltűnt. Hatalmas fröccsenés hallatszott és mindent meleg sűrű lé borított be.
- Az istenit! A kávénk! Mostmár tuti el fogunk aludni hazafelé...- Átkozódott Stover hadnagy.
- Megvan srácok! - Kiáltotta a bombázótiszt a műszerét nézve.
- Mire vársz még? Szórjuk meg őket és tűnés haza! - Kiáltotta idegesen és álmosságtól nagyokat bólintva a kapitány. A bombakamra ajtói szépen, a maguk lassúcska tempójában kinyíltak, Sam megnyomta a gombot, majd a gép pusztító rakománya szépen, a körülötte suhanó levegőtől fütyülve kipotyogott. Hamarosan a többi gép is a célra ért és kiszórták a bombákat. Hamarosan fényvillanásokat és kis durranásokat lehetett látni, hallani. Odalent elszabadult a pokol... Mondta magában Robert. Egy ismerős német gép szétlőtte a függőleges vezérsíkjukat. Egy másik sorozat pedig a rádiós felszerelését találta el, ami lángra lobbant.
- A francba! George, ide a poroltót! Siess már!
- Mi folyik ott? - Nézett hátra a százados, majd mikor meglátta a tüzet, rájuk kiáltott: A fenébe, oltsátok már el azt a szart! Egy kis keresgélés után George megtalálta a poroltót és ész nélkül elkezdte vele fújni a tüzet. Szerencsére elaludt de a rádiós arcába is ment egy nagy adag. - Észnél vagy?! Óvatosabban ha kérhetem! - Mondta miközben levette a légzőmaszkot és köpött egyet. Ennek ellenére még mindig érezte a poroltó habjának az ízét és a száját törölgette. George pedig csak az oxigénmaszk mögött vihogott, majd elkergette a motorokat támadó gépet. -Itt Bástya! Ismétlem itt Bástya! -Reccsent Jackson fülébe egy baráti hang.
- A rakományt kiszórtuk, hamarosan kiérünk a német légtérből! - A mondatait néha-néha golyószórók recsegése szakította meg.
- Üdv, Jerry, itt Jackson százados! Mi is kész vagyunk. A kíséret remekül végzi a dolgát! Azon kívül hogy a jobb szélső motor nagyon küszködik és valószínűleg leáll semmi probléma! Nálatok?
- A faroklövész megsebesült, de nem súlyos túléli! -felelt az őrmester. A neve Jerry Baker volt. Barátságos ember és erős lelkű. Jerry 1939-ben beszállt a hadseregbe. Gyorsan megtanulta hogy hogyan kell gépet vezetni,ezt lehet, hogy apjától örökölte,a régi százados pilótától,Joe Baker-től.Készen áll rá hogy bármit is megtegyen a hazáért.
- Ééértem! - Mondta Robert - Üdvözlöm a Bástya kapitányát! - Jerry A "Bástya" nevű gépen másodpilóta volt.
- Mit csinálnak? Hová mennek a vadászok, maradt valaki velünk? Kérdezte ideges szuszogással Jack, miközben kifelé bámult az ablakon és látta hogy elhúznak mellőlük a Mustangok, néhány Messer' után. Robert a saját oldalán nézett ki az ablakon és meglátott két Focke-Wulfot.
- A csevegésnek vége Jerry, gázban vagyunk! Ha nem válaszolnánk a rádiósuk hívására ne aggódjanak, a mi rádiósunk felszerelése gallyra ment! -Mondta, majd a gépre koncentrált. A "König" Grossendorf gépe, kivégezte a gyengélkedő motort amiről leszakadt egy légcsavartoll. Jack és Rob vitorlahelyzetbe állították a megmaradtakat hogy kisebb legyen a légellenállás. George és Roy teljes erővel lőtték őket, de túl gyorsak voltak.
- A vadászaink hagyták magukat elcsalni! Pedig érthetően elmagyaráztam, hogy... - Nem tudta végigmondani a százados, aki már nem is érezte az álmosságot az idegesség miatt, mert egy újabb sorozatot kaptak. Oldalt kinézett az ablakon és egy lángba borult B-17-est látott, aminek egyik szárnya leszakadt és már-már pörögve zuhant.
- Itt vannak! - Kiáltott fel az épp golyószórójában tárat cserélő Sam. - Itt a kíséret! - Mondta, majd egy P-51-es egy Fw-190-es fölé repült, a kabintetejébe lőtt néhányat, majd a kabint vörös elrettentő látványt keltő vér borította be, amitől már nem is lehetett látni a halott német pilótát. A gép (valószínűleg a hulla a botkormányra borult) egy darabig egyenesen ment tovább, majd szörnyű sebességgel zuhanni kezdett.
- Ezaz! Most szétrúgjuk a seggüket George! - Kiáltotta vidáman Roy, miközben beállt mellé egy P-51-es pilóta, és tisztelgett egy rövidet. Tina Grossendorfra és gépére egyszerre két vadász is rátapadt, méghozzá tökéletesen. Épp a golyózápor elől cikázott,majd egy éles fordulóval a Mustangok ellen fordult. Az amerikai tágra nyílt szemekkel felrántotta a gépét, néhány méterrel elkerülve a németet. Egy pillanatra szem elől vesztette, de mikor meglátta jóval maga alatt, előretolta a botkormányt, és közben balra húzta a gépet. Rárepült, majd meghúzta az elsütőbillentyűt. A König szárnyát több helyen is kilyuggadta, majd fordult és a kabintetőt vette célba. Mielőtt még lőhetett volna, érezte, ahogy lövedékek csapódnak a gépbe és a függőleges vezérsíkjának annyi. Nehezen bírt kormányozni így Grossendorf könnyű célpontjává vált. Szétlőtte a gép alját, a pilóta pedig vért köpve a műszerfalra rogyott...